Florida (1) A Lawrance Durrel (a gyengebbek kedveert: o a Csaladom es egyeb allatfajtakban szereplo Larry) azt irja, hogy o nem utleironak hanem rezidencia-ironak tartja magat. Na most, az ketsegtelen hogy sokkal konnyebb olyan helyekrol irni ahol az ember hosszabb ideig lakott, s ha nem is nyert valami nagy mely belatast a dolgokba, legalabb kellokeppen megszilarditotta az eloiteleteit. Miutan mar nehany cikket irtam arrol a kifejezetten erdektelen kisvarosrol ahol eppen lakok, most sokkal nehezebb dolgom van, hogy megprobaljak beszamolni arrol a kimondottan erdekes es latvanyos propagandaval gyonyorunek es izgalmasnak tartott videkrol ahol a rovid tavaszi vakacio alatt atvonultam. Tehat a helyzet: het magyar diak a Purdue-rol ket autoban nekivagtunk Floridanak, egy pentek este, miutan aznap meg vizsgak s mindenfele adminisztrativ teendok bosszantottak. Lafayetteben fagypont koruli homersekletet es csipos szelet hagytunk magunk mogott. Befordulunk az autopalyara es attol kezdve az ejszaka elsiklo fenyek es benzinkutak kozott telik. A benzinkutak az egyetlen megfoghato dolog abban a mikrokozmoszban amit az amerikai highwaylanc jelent - azok a ketszer harom savos, lustan kanyargo savok, (nem koltoi kep, meg a szerpentinek is lustan kanyarognak, hogy be lehessen venni oket anelkul hogy a kocsi szazhusz km/h-ra beallitott sebessegstabilizatorat ki kelljen kapcsolni). Persze ennek a vilagnak mi csak vendegei voltunk, az autopalyaknak a kamionsoforok az igazi oslakosai. A kamionok itt nem azok a kenyelmetlen teremtmenyek amiket otthon atkozni szoktunk mikor a szuk utakon nem tudjuk kielozni oket. Megy az ember 80 merfolddel, mikor a kitablazott hatar a 65, elmelkedve, hogy sokat kockaztat-e vagy sem. Es akkor jon egy olyan szorny, csak a fenyes orra hosszabb mint a te kocsid es elhuz melletted, a kormanyon erzed a szivoerot. Neha megeshet, hogy a kozbulso savon mesz es egyszerre ketto huz el melletted, s te ott vagy vedtelenul a ket fenevad kozott, tiz centire az egyiktol, tizre a masiktol. Sartre tudta volna ertekelni az effele exisztencialista elmenyeket. A benzinkutak igazi otthonai a kamionsoforoknek, akik meg ismeroskent koszonnek a pultnal allo lanynak (persze, lehet, hogy nem ismerik de ha mar ismersz szaz benzinkutat a tobbi tizezer ugyanolyan), rutinos mozdulattal mennek a kavefozohoz. A polcokon ott vannak a kamionosok erdeklodesere igenyt tarto lapok, s foleg kazettak, peldaul a "Laugh on the truck" sorozatbol, meg persze country-zene, a lelkem melyen tudtam elore hogy a kamionosok a country muzsikat kedvelik, isten tudja miert. A sotetseg miatt nem lattunk semmit Indianapolisbol es Louisvillebol, atsoportunk Kentucky-n, Nashville-bol a country zene varosabol csak a szamtalan radioadot hallottuk, ahogy elhalvanyultak mogottunk, de aztan valahol Tennesse-ben megalltunk egy rovid pihenore, s hiaba a huvos hajnal, a levego illata mar kezdte igerni, hogy nem hiaba tartunk delnek. Hanem a vilagossag mar Georgia hataranal talalt minket - az egyes allamok kozott nincs igazi hatar, csak egy nagy turisztikai infokozpont, rajta almajelveny, valami okbol Georgia az almarol akarja magat nevezetesse tenni, s nem a gyapotrol, ahogy az "Elfujta a szelen" nevelkedett europai elkepzelne aki mar varna a gyapotfoldeken hajladozo afrikai amerikaiak latvanyat. Immar napfenyben gurultunk tovabb s igazabol a georgiai taj volt amit ezen a kirandulason igazan megnezhettem. Es volt mit nezni rajta, mert az egesz taj a "delebbre" edes hangulatat, pasztellszineit arasztotta. Amikor kesobb egeszen delre jutottunk, lattunk olyan helyeket ahol a tel ismeretlen fogalom, itt Georgiaban a tel csak olyan mintha a nyar kisse elalmosodott volna. Olyan furcsa nevu varosokon mentunk at mint Chattanoga, s aztan az Atlantai atmeno forgalom zurzavaraiban a ket autoban elvesztettuk egymast, hogy nemi izgalmak utan harom ora mulva talalkozzunk ujra. S mentunk tovabb, csak eppen futolag toprengve a Louis Armstrong dalon, hogy "Georgia in my mind". Igen, meg tudom erteni, hogy ez a taj mind a forro Afrikabol, mind a kodos-esos Angliabol idekerulteknek enyhulest es otthont nyujtott. De minket most nem erdekelt Georgia: pontosan egy hetre szabadultunk ki abbol a fagyos akarmibol amit "mersekelt egovi kora tavasznak" nevezunk, tehat radikalisan palmafakat, hoseget, feher homokot es zold tengert akartunk latni. Tehat tuztunk tovabb, Florida fele.