Oroszlan Gyakori eset a tudomany torteneteben, hogy egy felfedezeshez egyszerre tobben, gyakran kulonbozo szakteruleteken dolgozva jutnak el. Az egyik szamunkra legismeretesebb pelda az amikor Bolyai, Lobacsevszkij es Gauss egymastol fuggetlenul fedeztek fel a nemeuklideszi geometriat. Horderejeben nyilvan kisebb, de legalabb ennyire meghokkento felfedezessel rukkoltak elo a Berkley intezet genetikusai es a Stamford egyetem osszehasonlito vallastortenet kutatoi. A meghokkento felfedezes az, hogy az oroszlan mint allatfaj mesterseges eredetu. A Berkley-i generikusok egy STERO-C nevu recessziv gen elofordulasat tanulmanyoztak a kulonbozo macskafelekben. Ez a gen a felelos a kulonbozo macskafajokban mint a hazimacska vagy a parduc elofordulo fekete valtozatokert. Az analizisek viszont egy nem vart, meglepo eredmenyt hoztak. A kutatok sokaig laboratoriumi hibara gyanakodtak amikor az eredmenyek azt bizonyitottak, hogy az oroszlan es a kozonseges hazimacska genetikus strukturaja gyakorlatilag megegyezik - illetoleg, hogy nincs koztuk nagyobb kulonbseg, mint amennyi mondjuk egy bernathegyi kutya es egy torpepincsi kozott. Raadasul az oroszlanok genetikai strukturaja meglehetosen egyhangu amit kulso megjelenesuk is bizonyit - nincsenek koztuk lenyeges elteresek szinben, meretben. Mindez az oroszlan mesterseges tenyeszteset bizonyitotta, de a kutatok elkepzelni sem tudtak ki es mikor folytathatott ilyen jellegu kiserleteket- meg a foldonkivuli latogatok is felmerultek, mint hipotezis. A Berkley-i kutatoknak tehat megbizhato, konkret laboratoriumi eredmenyek voltak a kezukben- csak eppen a legegetobb kerdesre, a "ki" es "miert"-re nem tudtak valaszolni. A veletlen ugy hozta hogy az egyik Berkley-i kutatonak kezebe kerult "Az egyiptomiak ritualis allatai - adatok egy lehetseges szintezishez" cimu cikk, amit John Rudolph, a Stamford magyar eredetu kutatoja tett kozze az Egyptologycal Monthly nevu szakmai folyoiratban . Az ovatos cim mogott kilenc ev aldozatos munkaja rejtozott. Rudolph professzor (ez a halk szavu, szereny kutato, aki oszulo szakalla mogott szomorkas mosolyt rejteget es sajat bevallasa szerint nem orul annak hogy a tevetarsasagok kersztuzebe kerult) tobb mint negyezez hieroglifikus felirat megfejtese alapjan allitotta ossze az elmeletet, amit a cikkben csak ovatos utalasokban mert kozolni. A tenyek tehat - valamivel kevesbe rigurozusan - a kovetkezoek. A vilag elso nagy gabonatermelo nepe, az egyiptomiak, az ontozeses mezogazdasag kezdeteitol hasznaltak a macskakat a gabonaraktarakat karosito egerek ellen. A macska hatalmas, joindulatu istensegkent vonult be az egyiptomi panteonba. Bar egesz Egyiptom teruleten tiszteltek es aldozatokat mutattak be neki, a macskakultusz kozpontja az egyik jelentos foldkozi tengeri-kikoto, Nus volt, ahol a varos hivatalos istensege lett. Az egyiptomiak feltehetoleg akkor kezdtek a macska nemesitesevel foglalkozni, amikor a korai gorog varosallamokkal, elsosorban Mukenevel valo kereskedelem nem kivant mellektermekekent az europai hazipatkany atkerult Egyiptomba. Mivel a macskak szinte tehetetlenek voltak ezzel a szinte veluk azonos meretu ragcsalokkal szemben, az egyiptomiak bizonyara lazas igyekezettel probaltak minnel nagyobb fajokat kitenyezteni. A tenyesztes kozpontja termeszetesen Nus volt, ahol a papok nagyszamu, kontrollalt allomanyt tartottak fent, s igy termeszetesen a sikeres tenyesztesre is a legtobb eselyuk volt. A rendelkezesunkre allo adatok meglehetosen hianyosak, de annyi ketsegtelen, hogy Nus jelentos zarandokhellye valt, es jelentos szemelyisegek messze foldrol zarandokoltak Nus-ba, hogy a Nap Macskainak aldozzanak. Nem tudjuk, hogyan ment ez az aldozati szertartas vegbe - azt viszont sejtjuk, hogy az aldozati ajandekok fejeben a zarandokok nagymeretu macskakkal tertek haza. Az egyik hieroglifikus feliraton azt olvashatjuk, hogy egy fiatal papot, Ku-tai-naphti-t halalra iteltek mert "ferfi macskakat" adott el egy babiloni kereskedonek. Ku-tai-naphti-t tizenket macska tepte szet. A szerencsetlen pap sorsabol arra kovetkeztethetunk, hogy a tenyesztes eredmenyet feltekenyen oriztek, s kizarolag kiherelt peldanyokat adtak vagy ajandekoztak el. Az a teny, hogy tizenket macska szettephetett egy embert, arra mutat, hogy abban a pillanatban a Nus-i szentely mar nagyon nagy, legalabbis hiuzmeretu peldanyokkal rendelkezett. Nyilvanvalo, hogy ilyen meretu allatok mar tobb mint elegsegesek voltak a patkanyok ellen, sot mar veszedelmesek is lehettek. A tovabbi tenyesztest azonban a macska szent allat volta indokolta. Minnel nagyobb es tekintelyesebb allatot tudtak a papok a szentelyben felmutatni annal gazdagabban csorogtak az aldozati ajandekok. Mar reg tudjuk, hogy ugyanebben az idoben a thebai Amun-Re papok hasolo modon tenyesztettek aldozati bikakat - azonban, feltehetoleg a bika genetikai korlatai miatt nekik sohasem sikerult meghokkentoen nagy allatokat eloallitani. Valoszinuleg ebben az idoben kezdtek azokat a valtozatokat elonyben reszesiteni a tenyesztesnel ahol a himnek aranyszinu sorenye volt, es a nap-macskakat magaval Ra-val, a napistennel azonositani. A hikszoszok betorese veget vetett a kozepbirodalom 1100 eves bekeperiodusanak. Ezek a vad hegyi lovasok kifosztottak a varosokat es szentelyeket, es Egyiptom kozigazgatasa majdnem ketszaz evre megbenult. Ez alatt az ido alatt szabadultak el, majd vadultak el az oroszlanok, mert az ujbirodalom hieroglifaiban mar nyomukat sem talani. Van viszont egy masik, gorog forrasbol szarmazo informacionk egy olyan esemenyrol ami talan egy sikertelen kiserlet volt az oroszlankultusz felebresztesere. Herkules kalandjarol van szo a nubiai oroszlanrol. Mint koztudomasu, Herkulest kertek fel az egesz birodalmat rettegesben tarto allat kezrekeritesere. Ez a retteges nyilvan kesobbi betoldas, hiszen barmilyen nagy is lenne, egy oroszlan nem tud egy akkarmilyen nagy is lenne, egy oroszlan nem tud egy egesz birodalmat rettegesben tartani. Mint koztudomasu, Herkules puszta kezzel fojtotta meg az oroszlant. Nyilvanvaloan a cel nem az oroszlan megolese lett volna, ez azt is megmagyarazza, hogy miert nem hasznalt kardot vagy ijat, hanem ep es egeszseges kezrekeritese. A gorog dalia talan a harc heveben, veletlenul folytotta meg az allatot - de talan egy kis gorog furfang is volt benne - engedelmeskednie kellett a parancsnak, de mint harcias Zeusz-hivo, nem akart egy konkurrens istenseg feltamasztasaban segedkezni. John Rudolph szerint az elmelet a korai keresztenyseg egyik szep de valoszinutlen legendajat is mas fenybe helyezi - Athanaziusz remete alakjat aki a sivatagban kihuzta a tusket az oroszlan lababol, majd az a romai cirkusz arenajaban nem falta ot fel. A tortenetnek hihetetlen resze mindeddig termeszetesen nem az arenabeli tortenet volt - az oroszlanok termeszetesen emlekeznek szemelyekre, s oroszlanszeliditot is mindannyian lattunk. A hihetetlen mindeddig az volt, hogy egy vad oroszlan, a sebesult labatol ingerulten egy ismeretlen szemelyt olyan kozel engedne magahoz, hogy az egy fajdalmas mutetet hajthasson vegre a sebesult laban. Viszont milyen egyszeru a dolog, ha tudjuk, hogy a tortenet gyokere abba a korba nyulik vissza, amikor az oroszlan haziallat volt, a szentely szemefenye es a serult lab apolasa eppen olyan rutinszeru volt, mint a lo patkolasa...