Piroska és a farkas Miként a 'Nyolcadik utas a halál'-nak folytatásai nyomába sem érnek az eredetinek, úgy a számtalan alternatív Piroska-történet sem ér fel Grimm testvérek tömör, világos epikájával. Rendszerint már az első bekezdésbe egy szexuális kalandot helyeznek a farkas és Piroska között, s ez annyira félrevezeti a dolgokat, hogy rendszerint el sem jutnak a nagymamához, és a mese olyan messzire sodródik az eredetitől, mint a kolozsvári színház feldolgozásai a Shakespeare daraboktól. A következőkben tehát a történetet pontosan és hűségesen fogjuk elmesélni a századvég olvasója számára. Volt egyszer, hol nem volt egy erősen rövidlátó kislány, akinek piros volt a szaja, a szeme, a haja na meg volt egy piros sapkaja is és ezért szülei Piroska névre keresztelték. Piroskának egy szép napon megbetegedett a nagymamája, s anyukája kosárba fehér kenyeret, sonkát, bort és vitaminokat rakott, s miutan utoljára még lelkére kötötte, hogy óvakodjék az úti veszedelmektől, elküldte a nagymamához. Piroska útnak indult, szapora léptekkel haladt a nagymama erdei haza felé amikor az út menten gyönyörő virágokat pillantott meg. Mivel tanitónénije oda s vissza volt a természetes gyógymódokért, Piroska kidobta a vitaminokat, s hozzálátott gyógynövényeket szedni helyettük. Persze egyet sem tudott felismerni a sok gaz közül, ezért amikor végre az egyik növényt (a lóherét) felismerte annyira elkerekedett tőle a szeme, hogy mindkét kontaktlencséje kiesett. Ennyit a lóherékről. Arrafele jött a farkas, éhesen és dühösen. Nem tudom, igaz-e, de de egyesek azt mesélik, hogy ez ugyanaz a farkas aki az orosz rajzfilmben azt kiabálta, hogy "Nu, Zajec!". Mindenesetre a Zajecnek nincs szerepe ebben a történetben. Annyi viszont biztos, hogy nagyon dühös volt, és nyomban el is határozta, hogy felfalja Piroskát. De éppen amikor nagyra tátotta a száját, Piroska felnézett és sírásra görbült szájjal panaszolta a szemlatomást barátságos szürke foltnak: -Elvesztettem kontaktlencséimet - s szinte hozzátette: Megver anyám érte. A farkas becsukta a száját. Nyilván, most már nem ehette meg. Sőt az lett a vége a dolognak, hogy két órán keresztül keresték a kontaktlencséket s ezalatt Piroskának folyton járt a szája, mindent elmondott a családjáról, a sulirol, megadta a telefonszámat, az e-mail címét és többek között a nagymama címét is. A kontaktlencseket persze nem találták meg, mert azokra Piroska már az első pillanatban rálépett, a Farkas pedig egyre idegesebb lett a sok dumátol, ezért az első adandó pillanatban elszelelt. Piroska még egy ideig mondta, de aztán rájött hogy az idegen lelépett. -Micsoda udvariatlan pofa volt ez is - állapította meg, aztán leült a fűre és csendesen sírni kezdett. Időközben a nagymama egyre jobban nyugtalankodott. Már többször telefonált a Piroska anyukájának de onnan csak azt tudták mondani, hogy már órák óta elindult, s valószínűleg elcsámborgott valahova, nagymama ne nyugtalankodjon, biztos megkerül, s aztán majd én adok neki. De az öreg hölgy továbbra is aggódott, s ezért amikor kopogást hallott nagy örömmel nyitott ajtót. -Jézus Mária, egy far...! Ezek voltak a szavai, s ezzel a nagymama egy időre távozik a történetünkből. Nem tudom a farkas hogyan viszonyult a dolgokhoz. Az egyszerűség kedvéért fogadjuk el, hogy a nagyi ízlett neki. Az éhsége eként csillapodván, a farkas elhatározta, hogy körülnéz még egy kicsit a házban, hátha talál valami hasznavehetőt. Belekukkintott a szekrényekbe, de a szép rendben tartott, levendulaillatú ruhaneműn kívül semmi mást nem talált. Viszont valami megmoccant a szíve mélyén, egy olyan dolog ami meglepne minket, ha nem tudnánk, hogy pontosan az ilyen túlságosan is macho egyéneknél szokott megesni. A farkasnak ugyanis volt egy gyengesége: szeretett női ruhákba öltözni. S hiába mondta a jobbik esze neki, hogy az idő és a hely nem alkalmas: addig addig töprengett amíg a kopogtatás az ajtón a nagymama tartalék hálóingében és csipkés főkötőben találta. S ki tudja, talán a ruha hatására történt az is, hogy ahelyett hogy farkas módjára viselkedett volna a szoros helyzetben, zsupsz, beugrott az ágyba és orráig húzta a takarót. Piroskával az erdő mélyén találkoztunk utóljára. Akkor még csak a kontaktlencséjét vesztette el, de meg kell mondanunk, hogy azóta a bort is megitta. Természetesen ilyen esetekben a világ sok meglepetést tartogat amire nem kell túl sok szót vesztegetni. -Nyitva van-hallatszott, egy mély, rekedt hang belőlről. Piroskának becsületére legyen mondva, hogy már az első pillanatban érezte, hogy valami nincs rendben. De valljuk be nem könnyű az ilyen helyzeteket kezelni, amikor valaki négy dioptriával minuszban van és a padló is olyan furcsa, hirtelen mozdulatokat tesz. Ilyenkor legjobb úgy tenni mintha minden rendben lenne. Végül is egészen közel kellett hajoljon a farkashoz, hogy rájöjjön, hogy azért nem lehet MINDEN rendben. -Miért olyan nagy a szemed, nagymama? - tette fel az első kérdést ami eszébe ötlött és fel sem merült benne, hogy ez esetleg illetlenség lenne. -Hogy jobban lássalak - vágta rá a farkas, és közben magában - Hülye ez? -Hát a füleid... izé... miért olyan nagyok - kérdezte Piroska, idejében észbekapva, mert először arra akart rákérdezni, hogy mitől olyan szőrösek. -...Hogy jobban halljalak - mondta a farkas, egy kicsit meglepődve, ugyanis farkas mércével nem voltak nagy fülei. És nagyon erősen gondolkozott, hogy miképp szabadulhat ki ebből a csávából. Hanem Piroskának a következő kérdése már nagyon tapintatlan volt, és csak azért szaladt ki a száján mert neki is fogszabályozója volt: -És miért olyan nagyok a fogaid? -Hogy jobban bekaphassalak! - mondta a farkas, csak a poén kedvéért, de félúton rájött, hogy most már muszáj bekapnia Piroskát, pedig pillanatnyilag semmi kedve nem volt hozzá, mert már a nagymama is megfeküdte a gyomrát. De mit volt mit tenni, legyűrte nagy nehezen. Hanem most már annyira elnehezült a gonosz állat, hogy azt határozta, hogy még néhány órácskára ledől ide az ágyra. Úgy is lett. Egy új szereplő közeleg, vidáman fütyörészve az erdőszélén. A vadőr jött a zöld sapkájában, vállán puska, övében kés, jobb kezében a yoyó nevű társasjáték. El kell mondanunk a vadőrről, hogy nemcsak hogy ügyesen yoyózott, de ugyanakkor műkedvelő nőgyógyász is volt. Életének nagy álma az lett volna, hogy egyszer egymagában végezzen el egy császármetszést, a hosszú erdei séták alatt állandóan gyakorolta is a mozdulatot a nagy vadászkésévél, de erre eddig még valahogy sohasem került sor. Képzelhetjük a vadőr örömét amikor az ablakon bekukkintva meglátta a nehéz álmában nyugtalanul motyogó farkast, a felpüffedt hasával. -Ez az én napom!-kiáltott a vadász és a farkas hasára fektette a fülét, hallgatózott. -Ikrei lesznek - állapította meg. A további vizsgálat során egyes anatómiai részletek egyrészt zavarba ejtették, másrészt meg kétségtelenné tették számára, hogy nehéz szülés lesz. Elővette hát vadászkését és hozzálátott. Elsőnek a szegény nagymama bukkant elő, akit a farkas bendőjének körülményei, valamint az a tény hogy Piroska egész idő alatt a nagyi fején állt, eléggé megviselték. Aztán előbukkant Piroska is, eléggé viharvert állapotban, mert a farkas hasában eltöltött félóra alatt sem találta meg a kontaktlencséit, na meg a bor hatása sem múlt el. Szóval így lassanként kialakul az ismert happy end. A szereplők boldogan éltek amíg meg nem halltak, már ha eltekintünk Piroska és a vadőr házasságától, majd későbbi válásától. A farkas még számtalan történet negatív szereplője lett, de itt most már nincs hely és idő arra, hogy elmeséljük őket. Lehetséges, hogy ez a történet is túlságosan fantáziátlan és konzervatív. A farkasról például meg lehet említeni, hogy mutáns és ninja és tinédzser. Piroska nem a bortól rúgott be, hanem ragasztót szívott. Azt hiszem egyedül a nagymama javíthatatlan: amint kimászik a farkas bendőjéből, szinte látom, amint magában dünnyög valamit arról, hogy milyen észvesztő marhaságba cseppent bele.